mély dolgok

Eredetileg úgy terveztem, hogy angolul fogok írni ide mindig, de már az első hosszabb post-tal megcáfolom az elképzelésemet.
Érdekelnek az új dolgok már egy jó ideje és ez alól a jóga sem kivétel. Bárhol olvasunk/hallunk róla mindig dicsérik. Belső béke így, egészség úgy, blablabla. A Most Hatalma c. könyv nagy hatással van rám, így mindenféleképpen valami elméleti könyvvel akartam indítani. Cain-nel a FSZEK-ben jártunk és egyből tipli az egészség részlegre. Nézegetem a címeket. Rádzsa - Jóga. Hmmm. This is for me! Egy indiai fazon van az elején. Na mind1, bevezetőnek ennyi bőven elég. Írom is az agyeldobós részt.

AZ ÚT A RABSZOLGASÁGBÓL A JÓSÁGBA: EZ A JÓGA!
...
A vágytalanság szabadít meg az anyagi világ csalóka káprázataiból. A vágytalanság nyitja meg látásunkat, mert szepontjainkat gyökeresen megváltoztatja, és tárgyilagosak tudunk lenni, mindent a maga értéke szerint ítélve meg. A vágytalanság szabadít meg a gonosztól, mert alanttas ösztöneink nem tudnak többé úrrá lenni fölöttünk. ... A vágytalanság szabadít meg a szenvedésektől, mert szenvedést ki nem elégített vágyak okoznak.
/ez szerintem kulcs, gondoljunk csak bele saját hétköznapjainkba/
...
Hámozz le magadról minden vágyat, ami megmarad belőled, az: isteni.
Hogyan legyünk vágytalanok? Kiomondani könnyű, de keresztülvinni annál nehezebb. Hogyan szabaduljunk meg különféle vágyainktól, amikor én magam akarom azokat?
Itt az ember nagy tévedése. Az énnek, önmagunknak nincsenek vágyai. A vágyak mindig testi mivoltunkban működő természeti erők, amelyekkel a lefokozódott öntudatú ember azonosítja magát. Így külünféle látszat-éneket teremt magában, amelyeket a testi vágyak állandó kielégítésével - és a szokás hatalmával - nagyra hizlal, míg végre azok úgy elhatalmasodnak rajta, hogy már nem tud különbséget tenni a saját maga által létrehozott, nem valódi, hanem csak ál-ének között, és a valóságos ... igazi énje között.

Az ál-ének összessége alkotja a személyt. Magunkon is megfigyelhetjük ezeknek az éneknek a eletkezését, állandó váltakozását... Egyik elmúlik, jön helyette a másik.
/például a kamaszok identitásleresése/
Egyik nap kedvünk van valamire, másap kedvünk lelohad, mert esetleg más időjárás van ... Nem értjük meg, hogyan óhajthattunk még előtte való nap azt, amire most semmi kedvünk sincs. Mostani énünk nem érti meg tegnapi énünket, még kevésbé évvekkel ezelőtti énünket.
/fura belegondolnom, hogy ezek az ún. "én"ek kommunikálnak egymással a hétköznapokban. Nem csoda a sok félreértés, őszintétlenség. A konzumidióták is mind ide tartoznak: folyamatosan változnak, de nem belülről formálják magukat, hanem a külső hatások őket/
Pillanatnyi benyomások hatása alatt új szemályiségek keletkeznek bennünk, de aki erősen kapaszkodik az öntudatával a lelke mélyén lakozó, változtathatlan, örök énjébe, azt ezek a bennünk váltakozó látszat-ének nem tudják megtéveszteni és útjáról letéríteni, mivel ellenőrzi és használja őket tetszése szerint. Szüntelenül résen kell lennünk, hogy az ál-ének ne hatalmaskodjanak el rajtunk.
/mi ezt jelenlétnek hívjuk egymás között =)/
Ez az állandó ellenőrzés akaraterőnket napról napra erősíti és lelki egyensúlyunkat megőrzi.

Aki ezt nem teszi, és hagyja, hogy elhatalmasodni magán az ál-éneket, az lejtőre jut. Az ilyen embert teljesen megváltoztatja testének kora, egy esetleges éghajlatváltozás és utazás, vagy táplálkozásváltozás és száz másféle tényező.
/az aktuális trendhullámot követve éli mindennapjait; mások véleményére hallgatva választ állást; olyan döntéseket hoz, amivel elsősorban másoknak akar tetszelegni... Nem tudsz őszintén megbízni bennük/
Szerencsétlenség önmagának és mindazoknak, akikkel valamilyen kapcsolata van.

Megházasodik múlva hangulat hatása alatt, pályát választ, ígéreteket tesz, mindenbe belefog, hogy aztán rövid idő múlva más hatások alatt, más emberré válva, más nő után szaladjon, munkáját félbehagyja, ígéreteit megszegje, tönkretéve magát ... és mindent, amihez nyúl. Az ilyen emberből teljesen hiányzik a felelősségérzet, mert kiesett a középpontból ... nincs benne alap, amire építeni lehetne, nincsen benne összefogó erő, akarata sorvadt, öntudata összezsugorodott... Ennek az állapotnak az átlagnál erősebb fokát elmebajnak nevezik. De hol a határvonal? Aki nem tuda az ivásról, dohányzásról leszokni, az is akaratgyengeségben szenved, s az emberiség nagy többsége meg sem próbálja, hogy saját személyiségén uralkodjon. ... Az öntudatra ébredt ember látja, hgy minden csak fokozat kérdése, az is, hogy mikor válik az ál-ének hálózatába bonyolódott ember ... semmivé.

Ha az ember felismeri és ellenőrzi a benne saját maga által nagyra növelt ál-éneket, akkor rájön, hogy a vágyak azokból erednek, és nem a valóságos énjéből. Úgy szabadulhat meg tőlük, hogy az ellenkezőjét teszi annak, mint amit azok benne kívánnak.
/odamész és leszólítod azt a csajt, akit már fél éve csekkolsz, de féltél, hogy mi lesz, ha... lányoknál azért ez máshogy néz ki :)/
Az ál-ének berzenkedni kezdenek, sohasem sejtett erővel támadnak, néha keserves szenvedést okozva az embernek ... de ha erősek vagyunk és kitartunk, megszabadulunk tőlük és urak vagyunk a magunk portáján. Ha győzünk, olyan erők szabadulnak fel bennünk, amelyekről azelőtt fogalmunk sem volt, hogy birtokunkban vannak. WOOOOO!

Legyetek jók, véleményt, bármit szívesen olvasok! =]

~T